A Gellért-hegyi panoráma sétányon, ahol a város legszebb kilátása tárul fel, János, egy helyi túravezető, készült egy nemzetközi csoport számára tartandó történelmi túrára. A sétány szélén álló információs táblákat frissítette, amikor egy hirtelen zümmögés riasztotta fel. A sziklaodú mögött, amelyről a legenda szerint II. világháborús bunkerek nyílnak, egy óriási darázsfészek bukkant fel. János szíve elszorult – a túra résztvevői nemsokára érkeztek, és a darázsok közvetlenül az útvonalon voltak. Kétségbeesetten kapott az okostelefonjáért, és a neten keresve a darazsfeszkek.hu oldalt találta meg. Az oldalon talált vészhelyzeti gombot azonnal megnyomta. „30 percen belül itt vagyunk,” hangzott a válasz.

Pontosan 25 perc múlva egy középkorú férfi, Gergő érkezett terepmotorral, hátizsákban hozva a felszerelést. „A sziklaodú miatt nehezebb lesz a munka – a permetező szer nem csoroghat le a turistaösvényre,” magyarázta, miközben felmérte a helyzetet. János megnyugodott, amikor megtudta, hogy a használt rovarirtó szer nem árt a környező növényeknek. Gergő egy hosszú, hajlékony csövet szerelt a permetezőhöz, majd védőruhát öltött. „A darázsok éjszaka aktívabbak, de most gyorsan reagálunk,” mondta, miközben megközelítette az odút.

Gergő óvatosan befújta a fészek bejáratát egy gyorsan párolgó szerrel, amely azonnal elzárta a darázsok útját. „Így pár perc alatt mozdulni sem tudnak,” magyarázta, miközben egy speciális fogóval kezdte eltávolítani a fészket. János azonban a sziklaodú alján valami szokatlant vett észre: egy rozsdás fémdobozt, amelybe egy régi, összegöngyölt papír volt beleékelődve. „Ez… ez egy térkép!” – kiáltott fel, amikor kibontotta. A papíron kézzel rajzolt vonalak és német feliratok látszottak, dátum szerint 1944-ből.

A térképet alaposan megtisztítva kiderült, hogy a Gellért-hegy alatti titkos alagútrendszert ábrázolja, amelyet a háború alatt építettek. János azonnal felhívta a helytörténészt, aki izgatottan erősítette: „Ezeket az alagútkatonákat régóta keressük!” Gergő, aki maga is hadtörténettel foglalkozott, mosolyogva tette hozzá: „A darázsok valószínűleg egy egér segítségével hordták be ezt a dobozt.” A hír másnapra már a helyi újságok címlapjára került, és a túravezető irodába tucatnyi érdeklődő hívás érkezett.

Másnap délután a nemzetközi csoport lenyűgözve hallgatta János történetét a térkép felfedezéséről. Az alagútkatonák helyét azóta jelölték a térképen, és a túra útvonalához is hozzáadták. Gergő egy darázsriasztóval ajándékozta meg a csoportot, és közben elmesélte, hogy a darazsfeszkek.hu csapata gyakran talál hasonló történelmi relikviákat. „A múlt néha a legváratlanabb helyeken bukkan fel,” mondta, miközben a térképet üvegtartóba helyezték kiállítási darabként.

Estére a Gellért-hegy csendje visszatért. János, miközben a Duna fényeit nézte, arra gondolt, hogy a darázsok nemcsak veszélyt hoztak, hanem egy elfelejtett történelmi titkot is felfedtek. A térképet hivatalosan a városi levéltárnak ajánlották fel, de a túra résztvevői már terjesztették a darazsfeszkek.hu oldalt. Gergő névjegykártyáját pedig János a táskájába tette – „Tudom, hogy legközelebb is számíthatok rájuk,” gondolta. Így, egy darázsfészek segítségével, a múlt suttogása újra szólalt meg a Gellért-hegy sziklái között.